Ezt az írást egy kedves ismerősöm írta. Gerencsér Hajnalka. És nagyon hálás vagyok neki, hogy megengedte nekem, hogy betegyem a blogba.
"Nem sejtettem, hogy a több nappal előbb megigényelt, és beígért emelőszerkezet Pápára nem érkezik meg. Sőt, a vasútállomás dolgozói a lépcsőjáró szerkezetet sem tudták használni, ami egy kerekes székes ember számára az esélyegyenlőséget biztosítaná. Tehát van, de minek?! A kerekesszék felrakásán kívül semmiféle segítséget nem kaptunk. Tibor másfél évvel ezelőtt érszűkület miatt veszítette el a jobb lábát. Az embertelen körülmények arra kényszerítették, hogy a saját erejéből, karjával húzza fel magát a vonatra. MINDEN ELISMERÉSEM AZ ÖVÉ! NAGYON BÜSZKE VAGYOK RÁ! Én erre képtelen lettem volna… és joggal azt gondolom, hogy ez kegyetlen, megalázó, igazságtalan, sőt mindemellett életveszélyes is! Azok az emberek, akik azt gondolják egészségesen, hogy csak akkor kell valamit megvalósítani, ha azt a törvény egyértelműen kimondja, nem gondolnak bele ennek az emberi oldalába… ! Úgyis mondhatnám, hogy akkor lennének azonosak a feltételek, ha a vonatra csak az szállhatna fel, aki a karjával húzza fel magát …. Azt hiszem Rajta kívül senki nem utazna!!!!! Én szerencsés vagyok, hiszen nagyon szeretek minden mozgássérültet, velük élek, és felnézek Rájuk. Aki látja a mindennapjaikat, az érti meg igazán, hogy mekkora erőfeszítés minden mozdulat, ami az egészségesek számára elképzelhetetlen! Az egész életük bizonyítás önmaguk és mások számára. AKI EZT NEM ÉRTÉKELI, AZ ...NEM EMBER! Nem szeretem a negatív töltetű szavakat, így számomra ... az az egészséges ember…, akiből hiányzik az emberek iránti szeretet és tisztelet, az empátia… az... a FOGYATÉKOS…, hisz a legfontosabb veszett ki belőle! És elmondom azt is, hogy a mozgássérültek azok, akik csak nagyon ritkán kérnek és fogadnak el segítséget. Ez a segítség nem általános. Betegségenként és egyénenként nagyon is változó! Mindig kérdezzük meg a mozgássérültet, hogy miben segíthetünk…! Ha valaki olyan embert kísér az utcán, aki nem lát, figyeljen oda arra, hogy ne csak vezesse, hanem időben készítse fel azokra az akadályokra, amelyek az úton felbukkannak… pl. járdasziget, lépcső. Viszont, amire nagyon is kell figyelni, mert bajt okozhat az az, hogy aki kerekes székes embert visz fel – akárcsak pár lépcsőfokra is – lift híján – ne a lábtartót, és kartámlát fogja meg, mert ezek leszerelhető alkatrészei a kerekesszéknek! Aki segédeszköz nélkül, de nehezen járni tudó embert kísér, vegye fel az illető tempóját, alkalmazkodjon hozzá, vezesse, ne pedig húzza! Aki segédeszközzel közlekedik, nem szabad AZT soha kivenni a kezéből, mert ezáltal a stabilitását veszélyeztetjük! A lépcsőnél szemben állva tudunk segíteni, de biztosítsunk elég teret az illetőnek! Nem szabad elterelni a figyelmet, mert komoly koncentrációra van szüksége! Az illető mondani fogja, hogy miben kéri a segítséget! Ne nyúljunk a karjához addig, mert elveszítheti a stabilitását, a biztonságérzetét! És még egy dolgot kiemelnék… HOGY AZ, AKI SEGÍT ... MINDIG A MÁSIK SZEMÉBE NÉZZEN!
